Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem kamionozni. Na nem azért. mert ott akartam hagyni a családomat, hanem mert más normális anyagi lehetőség nem nagyon volt. Mehettem volna a volánhoz buszsofőrnek, vagy bejelentetlenül csinálni akármit. Egyik sem hozott volna eleget a konyhára. Így hát maradt a kamion. A baj az volt, hogy mint semmit eddigi életem során, ezt sem úgy csináltam, mint az átlagos kamionos. Én szerettem szétnézni, próbáltam látni is, nem csak nézni. Ha hétvégéznem kellett valahol, akkor nem a sör volt az első, hanem fogtam a fényképezőgépet, és irány a falu vagy város, ahol éppen voltam. Súlyosbító körülményként a feleségem sokat tudott velem jönni, így már ketten láttuk a világot. Láttam azt, hogy lehet máshogy is élni, mint magyarországon. Láttam, hogy az emberek hétvégén beülnek a kocsmába, pubba vagy az ennek megfelelő műintézménybe, és van idejük meg pénzük jól érezni magukat. Láttam, hogy Olaszországban a 7-15 éves korosztálynak olyan bicikliversenyt rendeznek egy hétvégén, hogy először azt hittem, hogy a Tour de France, de legalábbis a Giro d'Italia érkezett meg a parkolóba, ahol álltam. És ezzel párhuzamosan éltem meg, hogy nem vagyok otthon csak 4-5 hetente másfél-két napra, hogy a feleségem csak fogja a fizetésem amit felvett a bankban és átviszi a postára befizetni a nagy részét vagy éppen az egészet, hogy mondja nekem mikor otthon vagyok, hogy a két gyerek csak odamegy a hűtőhöz, kinyitja, néz egy darabig, aztán becsukja és visszamegy a szobájába. A döntésünk megszületett, nekünk nincs időnk kivárni, hogy normalizálódjon a helyzet magyarországon, a gyerekeinknek mi élhető életet akartunk, nem gyötrődést, amibe már belekóstoltak sajnos. Mivel én is meg a gyerekek is angolul tanultunk, kézen fekvő volt az angol nyelvterület. Munkavállalási okokból meg Anglia adta magát. Meghirdettük a házat, megvettük a repülőjegyet, és amikor eljött az idő, indultunk. Azóta sem bántuk meg, sőt....! Viszont ahogy telt az idő, úgy lettem egyre dühösebb. Látva, átélve azt a különbséget ami a két ország között van, hogy lehet élhető országban is lakni, hogy itt emberszámba vesznek olyan módon, ami eddig a saját hazámban ismeretlen volt. Egyre dühösebb lettem. És egyre jobban kinyílt a szemem. Ahogy egy nagyméretű festményt néz az ember, úgy fedeztem fel a részleteket, ahogy távolabb léptem magyarországtól mint egy képtől, úgy láttam meg az összefüggéseket. Aki egész életét egy poshadó tócsában töltötte, az egész jól kiismeri magát, de nem lát mindent a zavaros vízben, megpróbálja a körülményekhez képest jól érezni magát, a békalencséből a jobb falatokat megenni, és azt hiszi, ez az élet rendje, mert nincs kilátása a kátyúból, elhiszi, amit a békák mondanak, hogy a többi pocsolya is ilyen, és fogalma sincs arról, hogy milyen egy tiszta, friss vizű tóban szabadon úszni, igazi jó halat enni, nem csak a rothadó békalencsét. Egyre jobban megutáltam magyarországot. A lopni-csalni-hazudni kell mentalitást, a népnyúzást, a másik el- és letaposását, az örökös másra várást és mutogatást, a haszonlesést. Azt, hogy mindenki milyen fontosnak mutatja-hiszi magát, pedig a saját tyúkszaros kis élete fölött sem rendelkezik. Az idióta álomvilágot, amiben magyarország még mindig nagy ország, sőt világhatalom, a tanulatlan gyökér bunkó Jobbikot a Magyar Gárdával együtt, a sötétlekű haramia Fideszt, a töketlen, hozzánemértő MSZP-t, a rózsaszínű haboshányás kergető LMP-t, és az összes többi párt és politikai erő romjait. Pedig nem ők a felelősek, ezek csak haszontalan semmirekellő ingyenélő élősködők. Tetveknek is nevezhetjük őket. A felelős mindezért a magyar mentalitás. Olvastam egyszer egy könyvet, a címe: A ménfőkúti családírtás. Arról szól, hogy Bak Zsiga hogyan számolta fel a betyárvilágot magyarországon. Röviden a történet annyi, hogy a császár megelégelte a tarthatatlan helyzetet, megkeresték a megfelelő embert, hatalmat adtak a kezébe, ő meg gatyába rázta az országot. Volt akarat és volt ember a változásra. Ma ez nem működhet. Nincs akarat a változásra. Addig, amíg magyarországon az emberek 95%-a érintett és 80%-a érdekelt is a feketegazdaságban, addig nem lesz változás. A két számot a hasamra ütve írtam le, de nem lehetek túl messze az igazságtól. Még az is lehet, hogy alábecsültem. Gondoljunk bele, mi is a feketegazdaság, hol kezdődik? Közelebb van mint hinnéd. Akkor, amikor nem kapsz, és nem is kérsz számlát a szerelőtől mert úgy olcsóbb, már érdekelt is vagy. De nem csak itt van a baj. Nézi a feleségem a tv-t az interneten, meséli, hogy milyen szegény embereket lakoltatnak ki. Mondja, hogy akin segítettek, az rögtön nem megy el dolgozni, mert minimálbérért nem dolgozik. Hogy siránkozik mindenki, hogy mi lesz most? Sajnáljam őket? Lószart! Mit csinálnak ezek az emberek, akiknek már nincs mit veszteni? Amíg ott a tv, addig siránkoznak, utána mennek, próbálkoznak megélni "okosba", nem kell bejelenteni, csak legyen valami munka. Ezek az emeberek miért nem mennek az utcára, a parlament elé? Miért nem belezik ki a politikusokat? Mi veszteni valójuk van még? Inkább behúzzák a nyakukat, lehajtják a fejüket, megalázkodnak, csak nehogy valaki felfigyeljen rájuk, úgyis csurran-cseppen valami, majdcsak lesz valahogy! Megérdemlik a sorsukat. Egész magyarország megérdemli a sorsát. Igaza volt Kertész Ákosnak, alattvaló a magyar de nem úgy ahogy megpróbálták belemagyarázni a levelébe. Alattvaló azt is jelenti, hogy valaki uralkodik fölötte. Ezt várja a magyar, követi mint birka a csengőszót a vezérürü után. Nem kezdeményez, nem akar változást. Ismeri a mondást, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa, de mégsem változtat, jó ez neki így. Azon dolgozik, hogy így maradjon, pedig ott a kalapács a kezében, és a vasat is ő forgatja. Nincs mit sajnálni rajta. Bezzeg hőzöngeni azt tud. Hogy hány, meg micsoda lángeszű magyar lett Nobel-díjas, meg hogy még a spanyol viaszt is mi találtuk fel! Meg hogy mindenki magyar, még Shrek is! Még Boszniában is ott a bizonyíték, az ősi hun-magyar nap piramis a rovásírással! Idióta turbomagyar barmok. Jó lenne leszállni a magas lóról, és megnézni, hol is éltek és dolgoztak azok a Nobel-díjasok. Meg aztán a más tollával ékeskedni nem veszi ki jól magát. De magyarország a tízmillió májer országa. Ahol mindenki tudja a frankót, mindenki megmondja a tutit. Ahol egyértelmű, hogy máshol csak azért vannak jobb helyzetben, mert végigrabolták a világot. Ha pedig valaki elmondaná, hogy nem pont úgy van, akkor jön, hogy" Te, nekem ne mondd, én voltam kint, én tudom mi van." Mert ezzel máris a többi fölé helyezi magát, hiszen ő "volt kinnt" a többi meg nem, meg okosabb is ezen okból kifolyólag. Ha valaki pedig megkérdi, miért is jött haza, akkor megy a válasz "mert szar az egész, csak a lehúzás megy, de ezek az angolok (németek, franciák, pirézek) ilyenek, abból élnek még mindig amit raboltak a gyarmatokról, lenéznek mindenkit, szar a kaja, hülyék a hülye csapjaikkal együtt, pórázon tartják a gyereket, hideg esős nedves egész Anglia, a napot még fel sem találták olyan szar hely, ezért jöttem haza mert ott sem jobb." Persze, mindig könnyebb mást hibáztatni, mint beismerni, hogy nem készült fel rendesen az angliai életre. Hogy nem beszéli és nem is akarja megtanulni az angolt rendesen, hogy ezért nem kapott jobb melót, hogy ha előítélettel fordul az angolok felé akkor azt kapja vissza. Hogy eleve csak "egy kis pénzt keresni mentem ki", hogy ettől máris szar lett az élete, mert kuporgatni kezdett az eleve kevésből, mert gyűjti a lóvét otthonra, hogyha egyszer hazamegy akkor meg tudja játszani a rotchildot, ezért csak a legolcsóbbat veszi mindenből, szórakozás csak a letöltött film, sehova nem megy el, mert az pénzbe kerül, azt meg ugye gyűjti elvileg. Aki így vág bele Angliába, az ne is jöjjön. De máshova se menjen! Maradjon csak otthon, a jó kis poshadó pocsolyában. A fórumokon, amiket olvasok, ilyenkor szoktak előjönni a trollok. "Ha elmentél innet akkor mér ugatol itten?!" Azért gyökér, mert nem akartam negyven évig elmenni, de elüldözött a saját hazám. A háború után Ausztria rosszabb helyzetben volt mint magyarország, most nézd meg hol tart. A rendszerváltások után magyarország volt a legreményteljesebb, most nézd meg hol tart. Szlovákiában euro, Szlovénia kisausztria, a Baltikum messze előtte. Mitől? Attól, hogy a románok lelőtték Caucescut, nálunk meg fülkeforradalom zajlik éppen. Attól, hogy jelszavak és pártszlogenek üvöltése jelenti magyarországon a forradalmat. Attól, hogy olyan volt mindegyik kormány a rendszerváltás óta, amilyen. Attól, hogy birka magyar csak üvöltözött, de nem csinált semmit. A lezáratlan múlttól, ami nem ért véget 22 éve. A tényszerű helyett a célszerű történelemtől. A pártszócső médiától. Attól, hogy nem lesz több Heti Hetes. Attól, hogy nem mehetek magyarországra a saját autómmal, mert akkor adócsaló vagyok. A kollektív gyávaságtól. A magyar mentalitástól.
Magyarország, ahonnan elindultam nem szép. És már nem a hazám.
